~Haneul szemszöge~
Iseul-lel csendben utaztunk. Én vezettem, ő meg kifele nézett az ablakon. Arra a helyre tartottunk, ahová soha nem akartunk visszamenni, a Goemul Akadémiára. Akkor mégis miért megyünk vissza? Pár napja az iskola igazgatónője küldött egy levelet, amiben a segítségünket kéri. Barátnőmmel tudtuk, hogy nagy baj lehet, ha a mi segítségünk is kell, hiszen az iskolában testőrök is vannak. Gondolom feltettétek magatokban azt a kérdést, hogy miféle iskola lehet ez, ahol ilyen dolgok megtörténhetnek. Az Akadémia minden iskolától különbözik, ugyanis, ide nem átlag emberek járnak, hanem természetfeletti lények, mint vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok. Mikor embereket is elkezdtek felvenni közénk, mindenkit megleptek ezzel. Nem értettük, hogy miért teszik ezt, ezért Iseul-lel elkezdtünk nyomozni. Igen, talán ezért kérte a mi segítségünket az igazgatónő. Kiderítettük, hogy különleges embereket vesznek csak föl, olyanokat akik látják a szellemeket. Segítenek nekik továbblépni, rendezni a hátrahagyott dolgaikat. Mi a szellemeket csak mesének hittük, amikkel rémisztgették az új tanulókat, főként a vámpírokat, ezért ez a fejlemény hideg zuhanyként ért minket...
Gondolataimból Iseul hangja zökkentett ki.
- Nem sokára ott vagyunk! - mondta kedvtelenül - A vén vérszívó nem írta, hogy miről van szó?
- Nem. Csak annyit írt, hogy jöjjünk, mert sürgősen kell a segítségünk. - válaszoltam.
Láttam Iseul-ön, hogy nagyon nem akar visszamenni, amit meg is tudtam érteni. 10 éve már annak, hogy a dolgok történtek, de még mindig nem tudta magát túl tenni rajta.
~Iseul szemszöge~
Kirázott a hideg, ha arra gondoltam, hogy nemsokára ott leszünk. Már 10 éve annak, hogy elhagytuk az intézményt Haneul-lel. Igazság szerint úgy vettem rá, hogy jöjjön velem, mert nem akartam egyedül lenni, meg ő a legjobb barátom, ezért azonnal bele is ment. Ahogy egyre jobban közeledtünk, újra felrémlett bennem, hogy miért is hagytam magam mögött az iskolát. 10 éve ugyanis beleszerettem egy varázslóba...
~visszaemlékezés
Haneul-t kerestem, hogy egyeztessek vele a báli ruhákról. Valentin napi bál.... Már a gondolatától rosszul lettem. Sose szerettem a Valentin napot, mert értelmetlennek találtam, és valamilyen oknál fogva a párok olyankor még nyálasabbak, mit általában.Szerencsémre Haneul is hasonlóan vélekedett erről, de ő valamilyen oknál fogva még is menni akart, így nem volt más választásom, minthogy vele tartok. Kilépve az egyik teremből, figyelmetlenségemben átestem a küszöbön, és elterültem, mint egy béka. Még, hogy vámpírként tökéletes az ember! Emberként is egy kis szerencsecsomag voltam, aki mindig elhagyja mindenét, vagy épp neki megy valaminek. Egy finom érintés rázott fel gondolatmenetemből.
- Jól vagy? - kérdezte egy magas fiú.
- Igen. Köszönöm! - feleltem halkan, és felsegített.
- Kris vagyok! - mutatkozott be mosolyogva.
- Iseul! - válaszoltam, majd viszonoztam mosolyát.
Egy kicsit alaposabban is szemügyre vettem. Magas és izmos volt, az utóbbi jól látszott fehér pólója alatt. Mielőtt még teljesen elpirultam volna, felnéztem szemeibe, amikről aztán alig tudtam levenni tekintetemet. Mély gesztenyebarna színű volt, amit a szempillái tökéletesen kereteztek. Holló fekete hajára tértem át, amit felzselézett. Nem tudtam benne túl sokat gyönyörködni, mert hangja elvonta a figyelmemet.
- Ömm.. Az az igazság, hogy még új vagyok, és nem tudom, hogy merre van a tornaterem. - mondta zavartan.
- Ha szeretnéd, szívesen megmutatom! - ajánlottam fel.
- Tényleg? Az nagyon jó lenne. - felelte kisfiús mosolyával.
Elkísértem a tornateremig, azonban hirtelen elém állt.
- Mi vagy te? - kérdezte mélyen a szemeimbe nézve.
Meglepett kérdése, hirtelen nem tudtam mit felelni, de 1-2 másodperc elteltével végre megtudtam szólalni:
- Vámpír. Miért, minek gondoltál?
- Farkasnak. Belőlük kinézem, hogy átesnek a küszöbön, de egy vámpírból... - mondta mosolyogva, de a mondta végére már elnevette magát.
Ezen én is elkezdtem nevetni és észrevettem, hogy milyen aranyos mosolya van. Ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Puha ajkait az enyéimre tapasztotta. Miután nem csókoltam vissza, elhúzódott.
- Bocsán... - kezdett bele, de nem engedtem neki, hogy befejezze, mert már ajkain csüngtem. Éreztem, hogy meglepődött, de ez az állapota nem tartott sokáig, így heves csókcsatába kezdtünk. Meglepődtem magamon, hiszen sosem kezdtem bele egy ismeretlen kapcsolatba. Mindig idő kellett, hogy feloldódjak a másik közelében, de Kris-nél ez máshogy alakult. Mikor eltávolodtunk egymástól, adott egy puszit a homlokomra, és ment volna órára, de én visszahúztam és megcsókoltam.
- Szeretlek! - mondta.
- Én is szeretlek! - válaszoltam.
El se hittem, hogy ezt mondtam, ugyanis még egyetlen egy barátomnak se mondtam, igaz sose éreztem magam szerelmesnek, így nem tudtam kimondani. De most gondolkozás nélkül megtettem.
~ visszaemlékezés vége
Fájt visszagondolni ezekre a dolgokra, főleg a Karácsonyi Bálra, ahová Kris-sel együtt mentünk, mint egy pár. Támadás érte az iskolát, lidércek törtek be. Kris szembeszállt velük, azonban megölték őt. Előttem esett össze, a testét azonban nem találták, amit senki sem értett, hogyan lehetséges ez.
- Megérkeztünk! - mondta Haneul.
Visszatértem gondolataimból, és letöröltem egy könnycseppet az arcomról. Haneul látta ezt, és bátorításként megszorítottam a kezét.
Mikor kiszálltunk, két alak közeledett felénk.
~ Chanyeol szemszöge~
Suho-val az igazgatónőhöz tartottunk. Bekopogtunk és beléptünk az ördög szentélyébe.
- Hívatott igazgatónő? - kérdezte Suho illedelmesen.
- Igen. Feladatom van a számotokra. - kezdett bele - A mai napon visszatér két régi diákunk. Nektek kell rájuk várnotok, és majd köszöntenetek őket. Suho, te majd elkíséred Iseul-t a szobájához. Chanyeol, te pedig Haneul-lel visszajössz ide.
Nem volt ínyemre, hogy velünk végezteti el az ilyesfajta feladatokat, de nem volt más választásunk. Suho elvette a szobakulcsot, majd kimentünk az udvarra és vártunk.
- Miért mindig a farkasokat ugráltatják ilyen szarságok miatt? - kérdeztem idegesen, mert már vagy egy órája várakoztunk a hidegben.
- Mivel valakinek ezt is meg kell csinálnia. De gondolj bele, ha már jártak ide, akkor miért kell várni őket. Különben is, az igazgatónő feladata várni a diákokat, de most csak az egyikükkel akar csak beszélni. Azért ez furcsa. - mondta Suho.
Igaza volt. Kik lehetnek ezek a lányok, akiket külön kell kísérgetni?
Suho megállapítása után nem sokkal megállt egy kocsi tőlünk nem messze. Két lány szállt ki belőle, tudtuk, hogy a vendégeink azok, így megindultunk feléjük. Megnéztem a két lányt, ahogy közeledtünk feléjük. A sofőrön megakadt a szemem. Rövid, vörös haj, zöldesbarna szem, és hófehér bőr. A lélegzetem is elakadt tőle. Titkon reméltem, hogy ő Haneul, mert akkor kettesben lehetek majd vele.
- Na végre! - mondtam flegmán, mikor odaértünk hozzájuk.
- Neked is szia! - mondta mérgesen kiszemeltem.
- Ne haragudjatok! Örülünk, hogy itt vagytok! - mondta kedvesen Suho, javítva a helyzetet - Suho vagyok!
Pár másodperc kínos csönd után újra megszólalt:
- Ő pedig Chanyeol! - mutatott rám, én meg csak biccentettem.
- Iseul vagyok! - mutatkozott be az alacsonyabb, barna hajú lány. Nagyot dobban a szívem, mikor kimondta nevét, mert megörültem, hogy a kis vörös Haneul.
- Haneul vagyok! - mondta.
Itt volt az ideje, hogy végre én is valami értelmeset kinyögjek:
- Ömm... Suho majd elkísér a szobádhoz. - mondtam kedvesen Iseul-nek - Téged pedig én kísérlek el az igazgatónőhöz.
- Rendben! - mondták egyszerre.
Suho és Iseul már elmentek, mikor Haneul még mindig utánuk nézett.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- Persze! - mondta mosolyogva és elindult.
Néma csendben sétáltunk. Beszélgetni szerettem volna vele, de egy épp eszű mondat se jutott eszembe. De miért akarok vele beszélgetésbe elegyedni, és egyáltalán miért érdekel? Hiszen vámpír, és az nem helyén való, hogy így érzek.
- Miss Lee, hogy-hogy téged küldött értem? - kérdezte váratlanul.
- Ötletem sincs. - válaszoltam bugyután.
Ezzel véget is ért a "nagy beszélgetésünk", és közben meg is érkeztünk.
Haneul bekopogott és beléptünk.
- Igazgatónő! - mondta kimérten.
- Haneul! Jó újra látni! - mondta a banya kedvesen.
Most az egyszer hallottam bárkivel is így beszélni, pedig a három évem alatt megfordultam itt párszor.
- Igazgatónő! Iseul-t, miért küldte el máshova? miért nem lehet itt? kérdezte Haneul gyanakodva.
- Mert ezt előbb veled akartam megbeszélni. Kris-ről van szó...
